Font Size

SCREEN

Profile

Menu Style

Cpanel

Kányád község portálja

RSS Twitter   

Cikkek

Tejminőség, tejhigiénia

img4Október folyamán végzik az állatorvosi szakemberek a TBC elleni szűrőpróbát, amely az állam által finanszírozott, kötelező intézkedés, és minden hatodik hetet betöltött szarvasmarhán el kell végezni. Ellenkező esetben a gazda büntethető.

A tej és a különböző tejtermékek a legfontosabb alapélelmiszereink közé tartoznak. A tej azonban nemcsak nagyon fontos tápanyagforrás a szervezet számára, hanem bizonyos betegségek hordozója is lehet. Itt megemlíteném a gümőkórt (TBC), lepto­spirozist, fertőző agyhártyagyulladást, brucellózist, Staphylococcus-fertőzést stb. Ezért fontos mindig elvégeztetni állatainkon a periodikus szűrőpróbákat, oltásokat, vérvételeket. Mindezek hozzásegítenek, hogy időben felfedezzük, ha bármiféle fertőzés lappang állataink szervezetében. A tej útján terjedő betegségek miatt jó tudni azoknak, akik nem termelők, hanem fogyasztók, hogy honnan származik a megvásárolt tej, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a vásárolt nyers tejet mindig főzzük fel!

Románia 2013 végéig kapott engedélyt az Európai Uniótól arra, hogy feldolgozhasson az európai szabványoknak nem megfelelő tejet is. Ez óriási segítség, ugyanis jelenleg a létező 82 tejfeldolgozó üzembe kerülő tejnek csak 70 százaléka felel meg az EU-s szabványoknak. EU-s szabvány alatt azt értjük, hogy az összcsíraszám milliliterenként nem haladhatja meg a 100 000-t, valamint a szomatikus sejtek száma nem lépheti át a 400 000-es határt. Ezek az elvárások könnyebben megvalósíthatók egy jól felszerelt farmon, viszont annál nehezebben az 1-3 vagy akár 10-15 fejőstehenet tartó gazdáknál. Ezért szeretnék kitérni néhány fontos tudnivalóra, ami segítheti ezeket a kisgazdákat az előbb említett követelmények megvalósításában. Ha nem sikerül felzárkózni a 2013-as év végéig, az nagyon súlyos következményekkel járhat, ugyanis a tejfeldolgozók nem fogják felvásárolni 2014 januárjától a nem megfelelő tejet a gazdáktól.

A jó minőségű tej jellemzői a következők:

  • érzékszervi jellemzők;
  • fizikai és kémiai jellemzők;
  • biológiai jellemzők;
  • mikrobiológiai, higiéniai jellemzők.

Érzékszervi jellemzők: a tej színe, íze, szaga és állománya, melyek mind meg kell feleljenek az egészséges tejjel szemben támasztott elvárásoknak. Itt megemlíteném a takarmány eredetű tejhibákat, amelyekre figyelni kell. Jellegzetes, kellemetlen ízt okoz a takarmányban nagyobb mennyiségben fogyasztott kamilla, mustárolaj-tartalmú növények (repce). A zöldíz a tavaszi zöldtakarmányok átmenet nélküli etetésekor érezhető a tejben, a káposztaízt a nagyobb mennyiségben etetett takarmánykáposzta okozza, a silótakarmányíz a fejés közben etetett silótakarmányoktól származik, különösen, ha azok minősége nem megfelelő. Ilyenkor a tej kellemetlen, vajsavas, édeskés, émelyítő ízű és szagú. Répaízű lesz a tej a répalevél, a répataréj nagyobb mennyiségű etetésekor. Kék vagy ibolyaszínű lesz a tej az indigótartalmú növényektől (pl. gyékény, káka, pohánka, somkóró, nefelejcs stb.). A kutyatej, sás, boglárkafélék és a zsurlófüvek pirosra színezik a tejet. A tej sárgás színe a karotinban gazdag növények (pl. murok) etetésén kívül a kukoricától is származhat. A tej ízét befolyásoló takarmányok nagyobb mennyiségű etetése után már fél-egy óra múlva észlelhető a kifejt tejben azok kellemetlen hatása, viszont az etetést követő 5-6 óra múlva kifejt tejben az ízhibák már nem mutathatók ki. A tej minőségét károsan befolyásoló takarmányokat tehát csak mérsékelt mennyiségben szabad etetni, illetőleg ezeket csak a fejés után takarmányozni.

Ugyancsak itt említeném meg a kémiai (enzimes) eredetű tejhibákat is. Az olajos-avas ízű tejet az öreg fejős- vagy nehezen fogamzó, méhgyulladásos tehenek tőgye termeli nagyobb mennyiségben. A termelt tej frissen fogyasztva kifogástalan minőségű, ha azonban állni hagyjuk, kellemetlen ízt kap. Az öreg fejőstehenek tejét leghelyesebb frissen, forralás vagy pasztőrözés után elfogyasztani. A tej olajos-faggyús ízűvé válik, ha rosszul gondozott (hiányosan ónozott) tejesedényekből a tejbe fémek (vas, réz) sói kerülnek. Csak új edények beszerzésével vagy a régiek újraónozásával szüntethető meg ez a tejhiba. A meghibásodott tejet külön kell kezelni, nem vegyítve össze a többivel.

Nem megfelelő tárolás esetén is a tej kellemetlen ízt és szagot vehet fel. Az istálló levegője a tejfertőzés egyik legveszélyesebb forrása, ugyanis a tej felveszi a trágya, egyes gyógyszerek, erős szagot terjesztő egyéb anyagok (pl. petróleum, dohányfüst) kellemetlen szagát. Ezért a tejet az istállóból fejés után minél hamarabb el kell távolítani, és meg kell szellőztetni!

Fizikai-kémiai jellemzők: a fajsúly, a savfok, a fagyáspont, melyek szintén a követelményeknek megfelelőek kell legyenek.

A biológiai jellemzők tekintetében a tejtermelőt leginkább a tej baktericid tulajdonsága érinti, amelynek köszönhetően a frissen kifejt, egészséges tej mintegy 2 órán át megőrzi minőségét. Ezt a tulajdonságát a tej baktériumok szaporodását gátló és baktériumölő képességének köszönheti. Az ebben a fázisban 4-5 Celsius-fokra lehűtött tej megőrzi minőségét 24-48 órán keresztül. Éppen ezért nagyon fontos a tejet fejés után minél hamarabb lehűteni.

A tej mikrobiológiai jellemzői a következők:

  • az összcsíraszám vagy az összes élő baktériumok száma;
  • a szomatikus sejtek száma;
  • az erjedést gátló tejidegen anyagok;
  • a fizikai tisztaság.

Az összcsíraszám tehát a tejben levő összes élő baktériumok száma. Ezek a parányi élőlények a tejben normális körülmények között is megtalálhatók. Valójában csíramentes, tehát baktériummentes tejet nem lehet előállítani. Ami viszont lényeges, az a csírák száma a tejben a fejés és az értékesítés pillanatában. Jó tudni, hogy kedvező körülmények között és megfelelő tápláló közegben minden 20-30 percben a baktériumok száma megkétszereződhet, tehát egyetlen baktériumból 12 óra alatt több mint 8 millió baktérium jöhet létre.

A baktériumok vagy csírák a következőképpen juthatnak a tejbe:

  • a tehén szervezetéből;
  • a fejés folyamán;
  • a tej átadásig történő tárolása, kezelése során.

A tehén szervezetéből a baktériumok akkor kerülnek a tejbe, ha az állat valamilyen betegségben (például tuberkulózisban, tőgygyulladásban) szenved, amikor a baktériumok távozása a szervezetből a tejjel is történik. A tej már a tőgyben is tartalmaz olyan baktériumokat, amelyek a külső környezetből kerültek a tőgybe. Tőgygyulladás esetén – akár annak kezdeti, szub­klinikai stádiumában is – a tej jelentős mértékben tartalmaz baktériumokat. Ebben a stádiumban a tőgyön elváltozás még nem észlelhető, de a tejben már igen. Klinikai stádiumban a tőgyet elhagyó tej csíraszáma akár több millió is lehet (az előírt 100 000 helyett), és ekkor már észlelhető a tőgy elváltozása is. Tőgygyulladásban szenvedő tehéntől csíraszegény tej nem nyerhető, ezért rendkívül fontos a beteg, kezelés alatt álló tehenek külön fejése és elkülönítése is az állatorvos utasításai szerint. Egyetlen beteg tehén teje „elronthatja” egy tejcsarnok napi tejét!

Fejés közben a baktériumok akkor kerülhetnek a tejbe, ha nincsenek betartva a higiénikus tej nyerésének legalapvetőbb követelményei, mint például: az istállók higiéniája; a tehén testfelületének, tőgyének higiéniája; a fejő higiéniája, valamint a tej elsődleges tárolásának higiéniája (fejőedények stb.). Fontos odafigyelni fejőgépek használatakor a berendezés alapos tisztítására! Nem garancia egy fejőgép használata arra, hogy higiénikus, szabványoknak megfelelő tejet kapjunk. Külön odafigyelést érdemel tehát a különböző részek, összeillesztések tisztítása is.

A tej átadásig történő tárolása, kezelése során a tejbe akkor kerülhetnek baktériumok, ha nincsenek betartva azok a szabályok, amelyek a tejjel kapcsolatba kerülő berendezésekre, edényekre vonatkoznak. Itt megemlíteném azt, hogy sajnos sok helyen még mindig nem megfelelő tisztaságú, vagy még rosszabb esetben nyitott edényekben szállítják a tejet a csarnokig. Hűtéssel a baktériumok szaporodása lelassul, de nem áll le teljesen, mert egyes hidegtűrő baktériumok alacsony hőmérsékleten is képesek szaporodni. Tehát törekedni kell arra, hogy minél kevesebb baktérium kerüljön a tejbe.

A szomatikus sejtek az állat szervezetének sejtjei, melyek normális körülmények között is megtalálhatók a tejben. Valójában nem nyerhető tej szomatikus sejtek nélkül. Lényeges viszont azok száma a kifejt tejben. Ugyanis a tárolás során a sejtszám nem változik, az mindig annyi marad, amennyi a fejés pillanatában volt. A szomatikus sejtek egy részét a vér sejtjei (vörös és fehér) képezik, másik részét pedig a tejutak leváló hámsejtjei. A szomatikus sejtszám a tőgy egészségi állapotának kifejezője. Tőgygyulladás (mastitis) esetén megnő a vérből származó vörös-, de főleg fehérvérsejtek száma. Ugyanakkor megnő a tej összcsíraszáma is, mivel a gyulladást kiváltó baktériumok nagy része a tejjel távozik a szervezetből.

Az erjedést gátló tejidegen anyagok a tejnek nem természetes alkotói, és gátolják az egyes tejtermékek előállításánál nélkülözhetetlen erjedési folyamatokat. Ezek elsősorban gyógyszermaradványok, amelyek a tejjel kiválasztódnak a szervezetből. Gyógyszeres kezelés alatt álló állatokat külön kell fejni, és tejüket csak a gyógyszerre jellemző várakozási időn túl szabad az egészséges tehenek tejével vegyíteni. Bebizonyított, hogy egyetlen kezelés alatt álló tehén teje képes akár 25-30 ezer liter tejet gátlóanyag-pozitívvá tenni. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy a kezeléseket az állatorvosi szakemberek végezzék, ugyanis nekik kötelességük szólni a tejbegyűjtő központnak a végzett kezelésekről, megtiltva ezáltal a gazdának, hogy a kezelt állatok teje bekerüljön a csarnokba. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy sok hozzá nem értő személy végez kezeléseket, féregtelenítéseket anélkül, hogy bárkinek is szólna, veszélyeztetve ezáltal a leadott tej biztonságosságát. Gátlóanyag-pozitivitást idézhet elő a mosó- és fertőtlenítő szerek nem megfelelő eltávolítása is. Ugyancsak pozitivitást idézhet elő a föcstej is, amely a baktériumok szaporodását és élettevékenységét gátló tulajdonságokkal rendelkezik, akárcsak egyes gyógyszerek.

A fizikai tisztaság a fejés és tejkezelés higiéniájának egyik fontos mutatója. Kézi fejés alkalmazása esetén az a leghelyesebb, ha a fejősajtárba kifejt tejet az istállón kívül elhelyezett gyűjtőedénybe öntjük, vagy legalább a tárolóedényt az istálló ajtajának közelében helyezzük el. A tej gyakori áttöltögetése, például a fejősajtárból a mérőedénybe, majd a mérőedényből a gyűjtőkannába, növeli a fertőződés lehetőségét. Tejhibákat okozhatnak a tehénről a fejősajtárba hulló szennyeződések, a piszkos fejőedények. Ezek a hibák megelőzhetők az istálló és az állatok tisztán tartásával, a tiszta fejéssel. Mielőtt a gyűjtőedénybe öntjük a tejet, meg kell szűrni. A szűrés azonban szükséges rossz, mert csak a durvább szennyeződéseket fogja fel, a tejben összetapadt mikrobákat viszont még jobban szétválasztja és elosztja a tej tömegében. A szűrés tehát bakteriológiai szempontból nem javítja a tejet. Leginkább az alumíniumszűrők használata ajánlott. A különböző rongyok használata ellenjavallt, ugyanis ezeket nem lehet alaposan kimosni, könnyen erjedésnek indulhat a bennük maradt tej.

Betartva tehát az állatok egészségére, az istálló tisztaságára, a fejést végző személy tisztaságára, a fejő- és tárolóedények tisztaságára, az állatok testfelületének, tőgyének tisztaságára vonatkozó szabályokat, merem remélni, hogy nagy mértékben tudunk javítani az előalított tej minőségén még a két- vagy háromtehenes gazdaságok esetében is.

A csíraszegény tej termelésének egyik legfontosabb alapja a fejéshigiéniára vonatkozó előírások betartása, de a fejés, tejtárolás, fejés utáni kezelés és a szállítás módszere is jelentősen befolyásolja a tej minőségét.

forrás: 7hatar.ro

 
 

Fotógaléria

Czire Alpár fot...
Image Detail
Kányád
Image Detail
Jásfalva
Image Detail
Kányád
Image Detail
Jásfalva
Image Detail
Jásfalva
Image Detail
Ön itt van: Home